Kapcsolat


Mobil: +36-70/382-7289

E-mail: fitowavekft@gmail.com

Nyitva tartás

Bejelentkezés alapján!

Hétfő: 8.00 - 18.00
Kedd:  8.00 - 18.00
Szerda: 8.00 - 18.00
Csütörtök: 8.00-13.00
Péntek: 8.00 - 12.00

EGÉSZSÉGKÁRTYA ELFOGADÓHELY!

A kínai orvoslás egészség-betegség fogalmai

2012.02.01.

A kínai orvoslás egészség-betegség fogalmai

A kínai orvostudomány az egészség fogalma alatt azt érti, hogy az egészséges ember egy kiegyensúlyozott külső-belső világgal rendelkezik. Betegség akkor keletkezik, ha zavar támad a testi- vagy lelki működésében és a harmónia fenntartásában szerepet játszó természetes folyamatok működése zavart szenved.

A külső-belső harmónián alapuló teória a Yin-Yang és az Öt Fázis elméletben fejeződik ki, és magában foglalja a különböző és ellentétes hatások következtében kialakult egyensúlyi állapot fenntartását is. Ha ezen hatások közül valamelyik túlsúlyba kerül vagy legyengül, akkor ez a belső egyensúlyi állapot felborulásához vezet.

Az egyensúlyi állapot függ még a Qi (életenergia) egyenletes és megszakítás nélküli áramlásától is. A Qi felelős a szellemi, a lelki, az intellektuális és a testi folyamatok zavartalan működéséért. A Qi a Jingluonak vagy meridiánnak (csatornának) nevezett pályákban kering, s egy olyan folytonos körforgást alkot, amely összekapcsolja egymással a testtájakat és a belső szerveket.

A valódi kínai orvoslás

A valóság az, hogy a kínai gyógyászat összefüggő és független elméleti és gyakorlati rendszer, amely több mint 2000 éves fejlődésre tekinthet vissza. Ősi szövegeken alapuló tudás folyamatos kritikai átgondolása, újraformálása és mind az elméleti, mind a gyakorlati szakemberek munkáját figyelembe vevő, kiterjedt klinikai megfigyelés és értékelés eredménye. Ez a gondolkodásmód gyökeret eresztett ennek a mienktől nagyon különböző civilizációnak a filozófiájában, logikájában, érzelemvilágában, szokásaiban és kifejlesztette saját elképzeléseit a testről, valamint az egészségről és betegségről.

Különbség a kínai és a nyugati gyógyászat között

A kínai gyógyászat az emberi test olyan sajátos vonatkozásaira is tekintettel van, amelyek a nyugati orvostudomány számára lényegtelenek. Ugyanakkor viszont a nyugati orvostudomány az emberi test olyan részleteit is feltárta és ábrázolta, amelyek a kínai gyógyászat számára lényegtelenek, leírásaiban nem szerepelnek. Pl. a kínai gyógyászat elméletében az idegrendszer nem jelenik meg külön egységként, mégis bizonyítottan használható eljárásai vannak ideggyógyászati betegségek kezelésére.

A nyugati fül számára a kínai gyógyítás kifejezései is furcsán hatnak. A kínaiak egyes betegségeket a "Nedvességből", a "Forróságból" vagy a "Szélből" származtatnak. A különbség azonban a két orvoslás között jóval nagyobb, mint az őket leíró nyelvezet különbsége. Az eljárások mélyén húzódó gondolkodási folyamat, amely az orvost megfigyelései és ítéletei meghozásában vezérli, ténylegesen és radikálisan különbözik a két hagyományban.

A nyugati orvos egymástól jól elhatárolt betegség-, ill. kórokozó kategóriákban gondolkodik. A tünetből kiindulva kutatja az azt létrehozó mechanizmust. Meghatározott okot keres egy jól körülírható betegséghez. A pontos diagnózis egy szűk terület egzakt, mérésekkel alátámasztható leírása. A nyugati orvos gondolkodásmódja elemző jellegű: feltárni a jelenséget, elkülöníteni egy önálló kis egységet vagy okot.

Ezzel szemben a kínai orvos figyelmét az élettanilag és pszichológiailag teljes egyénre irányítja. Minden a tárgyhoz tartozó információt - beleértve a betegség fizikai és lelki tüneteit éppúgy, mint a páciens egyéb általános jellemvonásait - összegyűjt, így alakítva ki a hagyományos kínai orvoslásban a Diszharmónia Modelljének nevezett képet.

Ha valaki beteg, a produkált tünet csak egy része a szervezet egyensúlyvesztésének, amely élete és viselkedése egyéb vonatkozásai tekintetében is megvizsgálandó. A teljes képhez viszonyítva az ok és okozat kérdése mindig másodlagos. Nem azt kérdezik, hogy mi az az "X", ami "Y"-t okozta, hanem sokkal inkább azt, hogy mi a kapcsolat "X" és "Y" között. A szervezetben egyidőben felbukkant jelenségek közötti összefüggéseket igyekeznek felfogni és megérteni.

A kínai orvoslás logikája szintetizáló jellegű, megkísérli a tüneteket, jelenségeket egy jól értelmezhető együttesbe szervezni. A terápia pedig ezután megpróbálja visszaadni az egység egyensúlyát, visszaállítani az egyén harmóniáját.

A teljes kép megértése a tünettel, mint résszel, ill. annak segítségével - ez a kínai orvoslás kihívása!

vissza